erigizmo

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.



- Lepke, - mesélte, - igen, lepke voltam,

s a lepke vígan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...

És felébredtem ... És most már nem tudom,



most nem tudom, - folytatta eltűnődve, -

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? -



Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!

Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -

Ő mosolygott: - Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! -



Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,



és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.


                                         (Szabó Lőrinc)

Ady Endre:
Karácsony
1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…

Hááát eltelt a nyár,és ismét ráébredek, hogy mennyire szalad az idő...Újra itt vagyok a kollégiumban,és semmi nem változott,minden ugyan az,csak talán én vagyok más(?)

Szeretem az őszt.Talán a legszebb.A soksok levélku pac,és a szárazlevelek illata.

A nyáron annyi minden történt hogy még rajzolni se volt időm,nagy meglep etéseimre.Örültem ha otthon lehettem picit.De lassan elkészülnek a nyári munkáim,és majd igyekszem feltölteni őket,szé pen sorban.

Most a suliba aktot rajzolunk.Igazán érdekes egy meztelen testet csupán "test" ként kezelni,és ábrázolni.Rájöttem hogy szeretem a lábakat rajzolni,és a nyakat,és a kezet.


Kezdem talán megtalálni a rajzolási stilusom(?). Régebben talán voltak ezzel problémáim,probáltam igy rajzolni-ugy rajzolni, és rájöttem hogy amikor ugy rajzoltam ahogy jött,az tettszett a legjobban.

Olvastam egy érdekes könyvet.Filgauf Benedek:Van e élet a halál után/Beszélgetések Feldmár Andrással cimű könyvét.Mindenkinek ajánlom,bár igazábol gondolkodás az a könyv.Sok olyan dolog van bennt,amit én is ugy gondolok.
Van egy kedvenc idézetem belőle,bár már pontosan nem emlékszem rá,de valahogy igy szólt: Ha angyalokat akarok látni,had lássak angyalokat,azt ne vegye el tőlem senki.
Arra jutottam hogy ,ahogy ezt a könyv leírja, az ember szerepeket játszik.Játsza a gyerek szerepét,a tanuló szerepét,a tanár szerepét,a könyvtáros néni szerepét.De ezek csak szerepek.
Lehet tényleg úgy van,ahogy Kierkegaard gondolta egyszer: Van a közönséges ember,és van az önmegvalósító ember.
Én szeretnék az utóbbi lenni...

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
                                         
                                                     Stephen King: Állj ki mellettem!

Szabó Lőrinc
A mélység tűnődése

Kétségbeejtő távolok
glóriájában, fönt, valahol
káprázatos angyalok élnek,
s városok egymásra rétegezett
kínjában, süllyedt emeletek és
tárnák kő-paraleljeiből
évezredek óta hiába
akarok felnőni a sugarakig,
föl, föl, ki a hiányok
millió nehezéke alól, mert
ha néha százados
kínban egy-egy virágomat
fölhajtom is a fénybe: a mag
tündér szelek fogatán
borzadva röpíti tollas
lelkét, el, el, el,
tova tőlem, a földalatti
tárnák kő-paraleljeitől,
ahol én
évezredek óta hiába
szülöm ujra s ujra roppant
tehetetlenségemet, ahol én
feketén csikorgok és
ahonnan a düh
észbontó távcsövein át se
látok föl a paradicsomba,
hogy legalább gondolatom
szétmorzsolhatná kezeim
érc-gyönyörében a napfény
ujjongó angyalait.